Did I gave up?

This is a really resonating statement for me:

http://shawnlent.com/am-i-a-dancer-who-gave-up/

"I decided to be an artist in the world. I teach dance, I lead dance experiences, I choreograph, I manage and evaluate programs, consult, share, think, write. I’m a professional and a dancer, but you probably wouldn’t call me a professional dancer. I read and join projects relating not to Broadway but to cancer, death, green cemeteries, cultural diplomacy, religion, genocide, geography, databases, divided communities"

Laurie Anderson: Advice to the Young

Régóta meghatárózó és inspiráló jelenség és gondolkodó számomra Laurie...
és nagyon rezonálnak a gondolatai.


Laurie Anderson: Advice to the Young: Get forceful advice from renowned multimedia artist Laurie Anderson, whose curiosity about being in the world is her driving force. She believes it’s important not to be pigeonholed and says: “I’m an artist because I want to be free.”

olvasom...

Erre mondják azt, hogy ki kell lépni a világba, ha meg akarjuk látni magunkat?
Hirtelen eszembe jut egy olvasmányemlékem [...] Agnon kisregényében [...]
"Nem mondhatnám, hogy a világ odakint szebb, mint idebent, de a léleknek több helyre van szüksége. Ha kinyitom az ablakot, repülhet önmagától önmagáig. Ha nem nyitom ki, csak vergődik a falak között, és nem jut sehova."

[Georg Klein]

SEJTelem / INTUITION within Cells - 3 minutes video

SEJTelem / INTUITION within Cells_3/20 min from onopordum on Vimeo.

SEJTelem képek / Pictures of Intuition within cells

Jókúti György képei:

Kovács Bea képei:

Mészáros Csaba képei:

 

 

 

 

 

Olvasom...

" A keletieknek van egy legendája. Két szerzetes vándorlás közben egy megáradt patakhoz ér. Magas a víz, irtózatos mennyiségű sarat, törmeléket sodor magával. A patak partján áll egy nagyon szép lány, aki láthatóan azon vacillál, hogyan juthatna át a túlpartra, de nem mer belemenni a vízbe. Az egyik szerzetes szó nélkül a karjába kapja, és átviszi a vízen. Majd a két szerzetes folytatja a vándorútját.

Este, mielőtt nyugovóra térnének, a másik szerzetes végül is kifakad: Hogyhogy te a karodba vetted, magadhoz ölelted ezt a lányt? Mi szerzetesek nem tehetünk ilyet! A társa azt feleli: Ide figyelj! Én ezt a lány már órák óta letettem. Te még mindig cipeled?

Nagyon pontos történet, mert arra világít rá, hogy egy ember miféle bűntudatokat, sérelmeket, megbántottságokat cipel egy életen keresztül, amelyek már rég elmúltak, nincsenek, és az erejüket kizárólag onnan kapják, hogy az ember újra és újra felidézi magában a sérelmeit, nehogy elfelejtsen egyet is közülük. Tehát épp ő adja az erejüket.

Vagyis nem biztos, hogy Freudnak igaza van abban, hogy ennyire meghatároz a múlt, és nem lehet megszabadulni tőle. Hogy a múlt mondja meg, milyen ember leszek, milyen karakter leszek. Hát hogyne! De csak akkor, ha én magam táplálom és folyton újratöltöm energiával a saját múltbeli negatív élményeimet, majd nagy szemekkel bámulok, hogy ez még mindig jelen van az életemben." - Popper Péter